2013. április 16., kedd

REBARBARA CLAFOUTIS, PLUSZ REBARBARA KISOKOS




Szerintem a rebarbarát nem szükséges bemutatni. De az már korántsem biztos (ha csak a saját magam szűkebb családjából indulok ki), hogy mindenki kóstolta már. Íze nem igazán hasonlítható semmihez, nagyon jellegzetes, kissé savanykás, karakteres. Illata nem téveszthető össze semmivel. Valójában a rebarbara zöldség, nem gyümölcs és a szárát használjuk fel édességek, lekvárok készítésére.
Számos fajtája létezik, talán nem is gondolnánk...
Az egyik legértékesebb válfaja az az úgynevezett "forced rhubarb". Ez a fajta rebarbara az első, év elején a piacokon megjelenő példány Angliában, februártól kapható. Sötétben növesztik, így a vörös, értékes szár sokkal lassabban nő, mint a fényben növő társai, és a húsa fehér, néhány helyen vörös erek szövik át. Külső héja rendkívűl puha, így pucolása nem szükséges ellentétben a hazai példányokkal, amelyek hámozás nélkül gyakran ehetetlenek.
Íze sokkal kevésbé savanyú mint később szüretelt társaié, ezért gyakran nyersen kevés cukorba mártogatva fogyasztják.
Ha ezeket a sötétben nővő, vérvörös szárakat azután napfény éri (pl a melegház tetejét kinyitják kora tavasszal), gyorsan növésnek indulnak, és a vörös festékanyag nem tud lépést tartani a növekedés ütemével, vagyis a szárak színe gyorsan zöldre vált, ízük savanykásabb lesz. Így vásárlásnál mindig érdemes a legvörösebb példányok után kutatni!


A rebarbara Marco Polonak köszönhetően, a 13. században érkezett hozzánk Európába. Gygógynövényként terjedt el, ennek köszönhetően az 1600-as évek közepére az ára meghaladta az ópium árának háromszorosát. Az angol rebarbara termesztés az 1800-as évekre nyúlik vissza. Ekkor néhány farmer összefogásával  Yorkshire megyében kezdődött el, napjainkban kb. 200 családi vállalkozás foglalkozik rebarbara termesztéssel.  A mai napig ez a terület a legoptimálisabb élőhelye a szigetországban. Itt kezdték el a világon először a sötétben való termesztést is, és a mai napig itt foglalkoznak a különbőző fajták nemestíésével. A rebarbara őshazája Szibéria, a Volga folyó partvidéke. Ebből eredően megállapíthatjuk, hogy a rebarabara két dolgot kedvel: a nedvességet és a hideget.
Élettani hatásai: kedvezően befolyásolja a tüdő, máj, gasztrointesztinális rendszer működését.

Fajtái:

Timperley Early: ez a fajta a legszélesebb körben elérhető, korai, sötétben termelt rebarbara. Április közepétől ha fénybn nő tovább, gyorsan zöldre vált a színe. Közepes terméshozammal bír.

Stockbridge Harbinger: az előzőhöz hasonlóan szintén nagyon szép vörös színű sötétben termesztve, viszont sokkal érzékenyebb, nagyobb körültekintést igényel, ezért kereskedelmi forgalomba is ritkábban kerül.

Reeds early superb: Ez volt az első, sötétben növekvő fajta. Íze enyhén földes, színét viszont hosszabb ideig vörösen tartja, mint társai.

Stockbridge Arrow: késői fajta, kora vagy közép Májustól szedhető. A legmodernebb nemesítés, kitűnő íze és színe miatt. Ezt ajánják leginkább otthoni termesztésre, ízlelésre.

Queen Victoria: elsősorban Skóciában termesztik, bőven termő fajta.

Remélem ezzel kedvet csináltam egy rebarbarás édességhez. Jöjjön tehát a  Rebarbara clafoutis vagy rebarbarás tejespite.











Hozzávalók egy kerek kb 24-26 cm átmérőjű sütőtálhoz:

400 gr rebarbara, kb 4 hosszú szár
25 gr vaj
1 teáskanál vanília paszta, vagy vanília rúd kikapart belseje
1 evőkanál méz


50 gr mandula (lehet darált, én szeleteltet használtam)
100 gr kristálycukor
2 evőkanál finomliszt
2 egész tojás
2 tojás sárgája
250 ml sűrű tejszín






  1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A rebarbara szárakat megmosom, majd kb 2 cm hosszú darabokra vágom. A sütőtál alján elrendezem a rebarbara darabokat, meglocsolom a mézzel, ráteszem a vaníliát és összekeverem. A vajat kisebb kockákra vágom és a rebarbara tetejére szórom. Sütőbe teszem 10-15 percre, amíg megpuhul. 
  2. Közben elkészítem a tésztát: a lisztet, mandulát, cukrot, tojásokat  összekeverem. Állandó keverés mellett hozzáadom a tejszínt és csomómentesre keverem. A megsült rebarbarát kiveszem a sütőből, ráöntöm a tésztát és újabb 20-25 percig sütöm, illetve amíg a teteje szépen elkezd aranybarna színt kapni.  . 
  3. Langyosan magában, vagy porcukorral, mandulával meghintve szeletelve tálalom. 








10 megjegyzés:

  1. Ez az egy gyümölcs, amit még nem készítettem. Valahogy számomra nagyon misztikus...Csodás a sütid! A fotókról már nem is beszélve...

    VálaszTörlés
  2. Alig várom már, hogy a rebarbara is porondon legyen, mert imádom. Most még mindig medvehagyma-árban úszok.
    Nagyon jó a recept is és a fotók is csodálatosak!

    VálaszTörlés
  3. Ezek a rebarbarák, ó, de gyönyörűségesek.
    A blog új ruhája is nagyon jó lett.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm LÁnyok! Eszter, olyan jó hogy más is szereti rajtam kívűl :-) medvehagyma az érdekes módon, csak egy hétig tart nálam, lehet azért mert kevés van itt belőle? :-)

    VálaszTörlés
  5. Imádom a rebarbarát és az egyszerű kis könnyed sütidet is :)

    VálaszTörlés
  6. Már nagyon várom, hogy végre lehessen kapni! Ez a recept pedig mennyeinek tűnik, biztos ki fogom próbálni! :)

    VálaszTörlés
  7. Három kérdésem lenne:
    1. mandula helyett lehet mást is beletenni?
    2. helyettesíthető más gyümölccsel is?
    3. a tejszín csak habtejszín lehet, vagy esetleg sűrű (krém állagú) főzőtejszín is?
    Köszönöm a választ!
    Edina

    VálaszTörlés
  8. Örülök, hogy tetszik a recept. Remélem ízleni is fog :-)

    Kedves Edina! Köszönöm a kérdéseket, mindig örülök ha valaki saját íízlésére formálja a dolgokat :-)
    1. igen, mandula helyett használhatsz diót vagy sótlan pisztáciát, de ezek kissé sötét tónust adnak majd a sütinek. Ha ez nem probléma, hajrá!
    2. Igen, a clafoutis eredetileg egy francia édesség, és cseresznyével készül. Ez a legklasszikusabb változata. Tehát úgyis jön a cseresznye, meggy bátran használd azokat. Sőt, az eper éppen ugyanolyan jó választás lehet, vagy a nektarin. DE mivel ezek puha gyümölcsök, ne süsd elő őket, vagyis csak szórd bele a kivajazott edénybe, ráöntöd a tésztát és már sülhet is.
    3. sűrű tjszínen 30 % zsírtartalmú tejszínt értek. Természetesen használhatsz kevésbé zsírosat is, vagy tejet is (én azzal is készítettem már), csak más a végeredmény. Zsíros tejszínnel egy selymes, "nehéz" állagot kapsz, míg ha fele tejszín-fele tej keveréket használsz lágyabb, sokkal inkább nehezen szelhető, könnyen széteső végeredméynhez jutsz. Ha nem vendégeknek szánod, hanem egyszerű hétvégi családi desszertnek, amit esetleg csak kanállal osztasz szét, nem szeletelve bátran használd az utóbbit. Ha mutatós desszertet szeretnél sütni, ajánlom a minél zsírosabb tejszín fajtát. Mindig ellenőrizd a zsírtartalmat a dobozokon, és úgy nem fogsz mellé! Ha még van megválaszolatlan kérdésed, nyugodtan szólj!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Aniko!
      Erőt gyűjtök hozzá (illetve alapanyagokat) és hétvégén megpróbálom! Egyébként mivel inzulinrezisztencia diétán vagyok ezért valószínűleg teljes kiőrlésű liszttel és nyírfacukorral fogom elkészíteni!
      Még egyszer köszönöm a válaszokat!
      Edina

      Törlés
  9. Először is, remek recept, én eperrel készítettem :) Mandulám pedig csak egész volt, de felaprítottam (egy tipp: egész mandulának a héját könnyű leszedni, ha felforralod vízben (akkor jó, ha már úszik a tetején) így könnyebb leszedni a héját. Figyelem: A leszedés elég mókásra sikeredhet, mert némelyik szem "repked".Még a gyerekeket is be lehet vonni ebbe a "játékba" :)

    VálaszTörlés